A baba első "úszó" mozdulatait az otthoni fürdőkádban láthatjuk. Ezek a magzati életben is működő elemi mozgásminták. Ha a vízben hason fekvő csecsemő arcát megemeljük, a végtagok úszásra emlékeztető mozgást mutatnak, amely a fej víz alá merülésével összerendezett mozgássorrá alakul szemrésnyitással és levegőkifújással kísérve. Jellegzetes az első reflexszerű mozgásoknál a láb mozgása, biciklizésre vagy "békalábtempóra" hasonlít. Az első hónapokban a lábak mozgáskészsége nagyobb, mint a karoké.

A légzés reflexszerű kihagyása egy veleszületett reflex, amelynek lényege, hogy ha a babák vizet éreznek az arcukon, a külső légutakban, akkor azonnal bezárják a hengrésüket, szájukon, orrukon levegőt fújnak ki (buborék látható). Ez megakadályozza, hogy vizet nyeljen a gyermek, és az esetleg egészségre káros hatások elkerülhetőek. Előfordulhat, hogy a baba vizet nyel, amely aztán a tüdőbe kerül, ugyanis a reflex a félrenyelés ellen nem nyújt védelmet. A búvárreflex általában a baba 4-6 hónapos kora után nem váltható ki többé. Ezt követően a tudatos légzésvisszatartást lehet tanítani.

A gyemeknek az úszás alatt, amikor már nem működik a légzést visszatartó reflex és helyét a tudatos légvétel-légzésvisszatartás veszi át, az orron át kell lélegeznie. A növekvő mozgáslehetőségeivel a gyermek nyugodtan, ritmikusan veszi majd a levegőt, hasonlóan, mint a szárazföldön, A légzés sebessége változhat a mozgás intenzitása, a víz hőmérséklete, az izgalom, a motiváció és a gyermek temperamentuma függvényében.  Az úszásnemekhez szükséges légzéstechnikákat majd óvodáskora körül képes a gyermek tudatosan alkalmazni. Ettől kezdve lehet a szisztematikus úszásoktatást megkezdeni.

Dr. Schultheisz Judit